Két olasz csapat verekedte el magát az Európa-liga idei
kiírásában a negyeddöntőjéig, így vigyázó szemeinket ma este a
Fiorentina és a Napoli meccseire vetjük. A sorozat legfőbb
esélyesei közé tartozó Wolfsburg és Napoli összecsapása a
negyeddöntők talán leginkább várt összecsapása, most viszont a
Dinamo Kijev-Fiorentina meccs kerül górcső alá.
Meglehetősen elégedettek lehettek a Fiorentina szurkolói, amikor a március 20-ai sorsoláson a Dinamo Kijev nevét látták előbukkanni a golyóból. Bár az ukrán csapatok csak a legritkább esetben számítanak könnyű ellenfélnek, a lehetséges variációk között azért bőven akadtak rosszabb opciók is, hiszen a Sevilla, a Wolfsburg és a Zenit is nehezebben verhetőnek tűnik, abba pedig ne is menjünk bele, hogy akár a két olasz csapat is összeakadhatott volna egymással…
Viszonylag nyugodtan készülhet tehát a párharca a toszkán csapat, amelyet a közvélemény és a szakértők nagy része is esélyesebbnek tart a továbbjutásra, mint a kijevieket. Öreg hiba lenne ugyanakkor leírni a kék-fehér mezes gárdát, akik az ukrán labdarúgás történetének legeredményesebb klubja: a szovjet és az ukrán bajnokságot is 13-13 alkalommal hódították el, emellett 9-9 Kupa-, és összesen 8 Szuperkupa-sikerük van a két bajnokságban, Európában pedig két KEK- és egy UEFA-szuperkupa siker fűződik a nevükhöz.
Napjainkban ugyanakkor nem legszebb időszakát éli a klub, amely 2009 óta egyszer sem tudta megnyerni az ukrán bajnokságot - az 1992-ben induló ligát korábban volt, hogy 9-szer nyerték meg zsinórban, 1993 és 2001 között, az elmúlt évek viszont a Shakhtar Donyeck sikertörténetéről szólnak, akik az utóbbi 5 szezonban egyaránt diadalmaskodni tudtak, a Dinamo Kijev pedig az utóbbi két évben már az ezüstöt sem tudta elhódítani.
Idén azonban felcsillant a reménysugár, hogy megtörjék a Shakhtar nagy sorozatát, ugyanis 7 fordulóval az ukrán pontvadászat vége előtt 5 pontos előnnyel vezetik a tabellát a nagy rivális előtt, így megvan az esélyük a 14. bajnoki elsőség begyűjtésére.
A Fiorentina persze korántsem számít ekkora erőnek hazája bajnokságában, a lilák csak kétszer nyertek olasz bajnokságot, utoljára majd’ fél évszázaddal ezelőtt. Az Európa-liga elődjét, az UEFA-kupát is sikerült egyszer elhódítani, de az 1961-es sikerre már a szurkolók közül sem sokan emlékeznek, utolsó trófeáját egy Olasz Kupa képében 2001-ben nyerte a csapat.
A firenzeiek egyébként is hullámzó történelmében az új évezred szinte külön fejezetet képvisel, hiszen a fent említett kupagyőzelem után hamar anyagi összeomlás következett a maffiózó csapattulaj, Gecchi-Gori jóvoltából, így a klub a negyedosztályból kezdte újra az építkezést. Bár már 2004-ben sikerült visszajutni az elsőosztályba, és megindult az építkezés, aminek eredményeként 2008-ban UEFA-kupa elődöntőbe, két évvel később pedig már BL-nyolcaddöntőbe jutottak, hamarosan újabb visszaesés következett: 2011/12-ben már a kiesés ellen harcolt a gárda.
Ekkor érkezett el a legújabb fordulópont: a csapat élére új edző, a korábbi kiváló csatár, Vincenzo Montella érkezett.
Montella minden várakozást felülmúlva kapta össze néhány hónap alatt a csapatot, és első szezonjában rögtön csupán 2 ponttal maradt le a dobogóról, egyben a Bajnokok Ligája selejtezőjéről a csapattal. Egy évvel később ismét egy 4. hely következett, idén pedig 5. helyen áll a gárda, csupán egy pontra a megszokott 4. helytől…
Bár úgy néz ki, hogy az újabb BL-selejtezős pozícióra legalább jövő évig várni kell, tagadhatatlan, hogy Montella fantasztikus munkát végzett és végez Firenzében, ahol nem csak összekapta a romjaiban heverő csapatot, de a liga egyik legmasszívabb, legütőképesebb csapatát hozta létre, amely otthon rettegetten jól teljesít, és látványos támadófociz játszik - mindezt úgy, hogy megszámlálhatatlanul sok tényező hátráltatta a munkájában.
A csapatból már érkezése nyarán olyan alapemberek távoztak, mint Cerci, Nastasic, Behrami és Montolivo, egy évvel később pedig Jovetic és Ljajic is új csapatot találtak maguknak. Montella viszont rengeteg új érkezővel indult neki a munkának, és szinte mindenkiből képes volt kihozni a legjobbját: a spanyol Valero a liga egyik legjobb középpályása lett a kezei között, az évek óta szenvedő Aquilani fontos alapemberré nőtt, ahogy a sokak által kiégettnek tartott Pizarro is. Cuadradoból ő csinált klasszist, és hogy a vezetőségre se lehessen panasza, kapott két igazi klasszis csatárt is.
Giuseppe Rossi és Mario Gomez kettőse az előző szezonban rendesen be is kezdett, az ellenfelek pedig fel is kapták a fejüket - de aztán Gomez megsérült. Rossi azonban elképesztő ütemben termelte a gólokat, januárra 14-ig jutott - hogy aztán ő is újra megsérüljön. Az elmúlt bő 1,5 évben tehát a félelmetesen hangzó Rossi-Gomez csatárpáros szinte soha nem állhatott össze, egyikük, de többnyire mindkettejük sérülésekkel küzd, mi pedig továbbra is csak álmodozunk róla, hogy mire lenne képes Montella, ha ez a csatárduó egészséges lenne…
Idén télen ugyan Cuadradót is elveszítette, cserébe egy kiváló játékost kapott Montella: az egyiptomi Mohamed Salah a Serie A legjobb téli igazolásává vált, félelmetes sebességével, cselezőképességével és minden téren kiemelkedő játékával repíti manapság a Fiort, amelynek azonban továbbra sem ő a legfontosabb tagja, hanem Vincenzo Montella.
Montella taktikai érzéke és kiváló motivációs adottságai építették fel a mostani Fiorentinát, és egyértelműen ő tartja össze igazi egységként a gárdát. Montella az, aki minden egyes nehézségre, legyen az egy kulcsjátékos távozása vagy egy másik hosszan tartó sérülése, megtalálta eddig a megoldást, ha kellett, formációváltással, ha kellett, ifijátékosok bevetésével ellensúlyozta a hátrányt. Montella az évek során az egyik legjobb olasz edzővé érett, akit nem véletlenül vinne számos csapat a saját padjára.
A Fiorentina most, 2,5 éves építkezés után ért el egy újabb mérföldkövet. A csapat ma este és jövő csütörtökön az Európa-liga elődöntőjéért indul harcba, ez pedig Vincenzo Montella valódi mestermunkája lenne tanulóévei után. Tudjuk jól, hogy az El nem mérhető a BL-hez, de ha végigpillantunk a megmaradt csapatok nevein, vagy éppen az elmúlt évek elődöntősein, azért meglehetősen impresszív névsorral szembesülhetünk. A Fiorentina 3 éve még a kiesés ellen küzdött, most pedig bejuthatnak egy európai kupasorozat legjobb 4 csapata közé, holott legfontosabb játékosait évek óta értékesíti, a megmaradt kulcsemberek közül pedig kettő 1,5 éve szinte folyamatosan sérült.
A Fiorentina idén már megelőzte a Guingamp-PAOK-Dinamo Minszk triót a csoportban, az igazi próbatételek viszont az egyenes kieséses szakaszban következtek, ahol előbb a sokak által a torna legnagyobb esélyesének tartott Tottenham hajolt meg előttük, majd az akkor még bajnoki aranyról álmodozó AS Romát is két vállra fektették.
Ma este papíron, de csak papíron könnyebb dolga lesz a csapatnak, mint az utolsó két körben, de a győzelemhez hideg fejre, maximális koncentrációra, és tökéletes taktikára lesz szükség, méghozzá 180 percen keresztül.
Vincenzo Montellát jelenleg ez a 180 perc választja el attól, hogy a tanulóévek után letegye a mestervizsgát, és végleg az ország legjobb edzői közé emelkedjen.
A fiatal tréner ma sem számíthat Rossira, valamint a fiatal Babacarra sem, mi viszünk hisszük, tudjuk, hogy meg tudja oldani ezt a feladatot is.
Forza ragazzi!
