Egészen ritka módon elkényeztettek minket az olasz csapatok 2 és 3 héttel ezelőtt, hiszen mind az 5 talján gárda legyűrte ellenfelét az Európa-liga előző körében, ráadásul a 10 meccset összesítve 6 győzelemmel és 4 döntetlennel hozták le. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy ugyanekkor a Juventus is győzni tudott a BL nyolcaddöntőjében, valóban tökéletessé válik a kép.
Nem könnyű az imigyen felfokozott elvárásainknak továbbra is megfelelni, ráadásul a Fiorentina-Roma párharcban egy olasz biztosan elvérzik majd nagy bánatunkra. Nem várjuk, nem is várhatjuk el, hogy a bivalyerős párosításokból a maximális, 4 olasz csapat jusson be a legjobb 8 közé, bár bízunk benne, de adott körülmények között tudjuk, már eredményt is el lehet fogadni olykor.
Akad viszont néhány dolog, amit elvárunk, amit kötelezőnek érzünk, ami ha nem valósul meg, nem tudnánk megbocsátani. Itália 5 csapatától ma este és egy hét múlva maximális koncentrációt, a végsőkig tartó küzdést, hatalmas alázatot várunk el, bárhogy alakuljanak is a meccsek, egy pillanatra sem szabad lelketlenül és kedvetlenül fociznia valamelyik csapatnak.
Nem nagyon kell részletezni: olasz csapat számára a legcsodálatosabb érzés egy német gárda legyőzése. Olyan dolog ez, aminek az ember nem keresi az okait, nem gondolkozik rajta, egyszerűen csak tudja: így van. Genetikailag kódolva van a két ország futballkultúrájába a kölcsönös rivalizálás, ami legmagasabb szinten természetesen a 4-4 Vb-címmel rendelkező válogatottat között nyilvánul meg.
Nem kell messzire menni, a közelmúltban is bőven találhatunk példát nagyon fontos, németek felett aratott sikerre, elég csak a 2006-os Vb elődöntőjére, a 2012-es Eb-re, vagy éppen a 2010-es BL-fináléra (Inter-Bayern) gondolni. Benned is bizseregni kezd valami az emlékekre, ugye?!
Azzal már valóban csak tetézni lehet a dolgot, ha hozzáteszem: éppen a németek voltak azok, akik elorozták a Serie A-tól a 4. BL-helyet, ami emberemlékezetnél is régebb óta illette meg a nemrég még a kontinens legjobbjának számító olasz bajnokságot. A kulcsfontosságú pozíció visszaszerzése, talán nem is kell mondanom, úgy lenne a legédesebb, ha a németeket visszaelőzve tehetné meg ezt az itáliai labdarúgás.
Ha tehát egyetlen dolgot kérhetünk az olasz gárdáktól az El-párharcok előtt, az nem az lenne, hogy légyszi, jussatok tovább 4-en! A kérésünk így hangzik: légyszi, játszatok ma este mindannyian azzal a mentalitással, olyan felfogásban és olyan kérlelhetetlen akarattal, mintha éppen egy német csapat ellen vívnátok elődöntőt. Mert őket a legjobb érzés megverni.
Az, hogy az Internek szó szerinti értelemben is lehetősége van ma este németet, sőt mi több, az utolsó németet verni, csak még tovább szépíti a képet.
Daje ragazzi!!!
