Európa-liga: eljött Olaszország ideje!

Az elmúlt két napban a Bajnokok Ligája őrületében égett Európa, de ahogy megszokhattuk, a csütörtöki napok egészen másfajta programot kínálnak a futballszeretőknek. A napi 2-2 meccsek helyett ma nem kevesebb, mint 16 találkozót rendeznek Európában, amelyeken nem kevesebb, mint 17 ország összesen 32 csapata kezdi meg a menetelést a közös cél, az Európa-liga trófea felé.

Eddig példa nélküli módon minden eddiginél több, pontosan 5 olasz csapat tagja a 32-es mezőnynek, amivel a Serie A csapatai képviselik legnagyobb számban a második számú európai kupasorozat egyenes kieséses gárdáit. Itália aktuális résztvevőinek azonban évek óta megvan az a rossz szokásuk, miszerint nem szeretik túlzottan komolyan venni az Európa-ligát - aminek persze részben nagyon is érthető oka van. A sorozat klasszisokkal kisebb pénzbevételt generál, mint nagyobbik testvére, a vele járó presztízs, elismertség is csak töredéke a BL-ének, ráadásul az itt szereplő olasz gárdák általában a dobogó közelében vannak a bajnokságban, így sokszor alárendelik a 3. hely megszerzésének az El-szereplést is.

Vannak persze kivételek, a tavalyi Juventusra például nem mondhatjuk, hogy ne vették volna komolyan a sorozatot, végül azonban az elődöntőben két, összességében szerencsétlen meccsen elvéreztek a Benficával szemben. A többi talján gárdát viszont már kevesebb dicsérettel illethettük: a Fiorentinát ugyan épp a Juventus ejtette ki a legjobb 16 között, a Napoli is ott zúgott ki - holott kerete alapján simán elődöntős lehetett volna -, a Laziót pedig már a 32 között megállította a Ludogorec.

Van-e ezek alapján bármi remény, bármi esély arra, hogy hosszú évek szigorú tendenciáit felrúgva idén végre az olasz klubok egyike is ott lehet a döntőben, sőt, esetleg fel is emelheti a trófeát a végén? Van bizony!

AS Roma, Napoli, Fiorentina, Internazionale, Torino - tetszetős névsor. Talán a Toro lóg ki valamelyest a sorból, a Bikáktól kevesen várták, hogy kulcsjátékosai értékesítése után ilyen szépen helytáll majd Európában, mégis bizonyítottak Venturáék. Jelenlegi forma alapján sokkal inkább az Inter szerepe kétséges, ugyanakkor játékerő és rutin szempontjából komoly tényezőként kell kezelnünk a Nerazzurrit.

Hívjuk segítségül az UEFA hivatalos klub-világranglistáját, és fussuk végig, milyen esélyekkel indulnak kedvenceink. A legfrissebb rangsor szerint a sorozatban még álló csapatok közül az angol Tottenham indul a legjobb esélyekkel, ők a 18. helyet foglalják el a csapatok rangsorában, őket közvetlenül a Zenit követi - majd a 3. és 4. legelőkelőbb helyen az Inter és a Napoli áll, a Nerazzurri a 23., a Napoli a 24. az összesített rangsorban. Az elmúlt években Európában keveset mutató Roma az 56., a Fior az 56., a Torino pedig csak a 95., de mivel a fenti lista csak az európai szerepléseket veszi alapul, lessük meg az IFFHS aktuális ranglistáját is. A statisztikai szervezet szerint 2014-ben a 7. legerősebb klub volt a világon a Napoli, őket a 22. Fiorentina, a holtversenyben 40. Roma és Torino, majd az 56. Inter követi. Mindkét listát bőven lehet miért támadni, de kiindulópontnak azért megfelelnek.

Az AS Roma, bármit is mond a két fent idézett hivatalos rangsor, ott van Európa 20-25 legerősebb csapata között. Az elmúlt 1,5 évben hatalmas átalakuláson mentek át a Farkasok, akik az otthon bivalyerős Juventus egyedüli kihívói, megszorongatói tudnak lenni idén is. Rudi Garcia munkája tovább érlelődött erre a szezonra, és néhány jó igazolással erősebbé, és ami még fontosabb, mélyebbé vált a keret - ez utóbbi jól is jön a rengeteg sérült miatt.

Az ellenfél. A Farkasok a megmaradt mezőny egyik legerősebb csapata, ha jobbik arcukat mutatják, nem sok csapat állhat meg előttük a továbbiakban - talán a Tottenham, a Sevilla, a Zenit, a Wolfsburg és a Liverpool jelenthet valós veszélyt a bordó-sárga mezes csapatra. Kezdésnek egy náluk könnyebb, mégis rágós falat jutott a BL-ből pechesen kipottyanó csapatnak: a holland Feyenoord. A nagy múltú csapat hasonló utat járt be, mint mai ellenfele: néhány gyengébb szezon után tavaly elcsípték a második helyet, idén pedig szintén dobogón (3. helyen) állnak a bajnokságban. A Feyenoord kiejtése nem könnyű feladat, de nem lehet vitás, hogy a Roma a jobbik csapat a párharcban, kötelezőnek tekintjük a továbblépést.

Ami a folytatást illeti… Úgy érzem, a fentebb felsorolt 5 csapat kivételével bárki ellen esélyesként vághatna neki az eljövendő párharcoknak a Roma, de az említett kvintett ellen sem feltett kézzel lépne pályára, hanem egyenlő erők küzdelmére készülhetnének Tottiék. A Roma játékerő alapján az idei kiírás egyik legnagyobb favoritjának számít, esetleges végső győzelmük senkit nem lepne meg. Velük kapcsolatban a legnagyobb kérdés egyértelműen az, hogy mennyire tartják majd prioritásnak a bajnoki küzdelmet, hiszen ha úgy ítélik meg, hogy reális esélyük van a bajnoki címért küzdeni, könnyen másodlagossá válhat az El-szereplés. Ezért is lesz kulcsfontosságú a Juventus elleni, jövő hét végi bajnoki, ahol ha esetleg vereséget szenvednek a Farkasok, végleg Európára fókuszálhatják erejüket. Ha a Roma hajlandó lesz megfelelő erőket csoportosítani az El-re, legalább a legjobb 4-ig el fog jutni a sorozatban.

A Napoli helyzete hasonló, mint római vetélytársáé. A déliek, ha úgy vesszük, szintén a BL-ből estek ki - igaz, még a selejtezők során. Ha csak a szimpla játékerőt nézzük, a Napoli nagyjából ott helyezkedik el, ahol a Roma. Benítezék ezt azzal is bizonyítják, hogy a bajnokságban szorosan lemaradva követik a Romát a 3. helyen, és az El-ben is kihívói lehetnek a fővárosiaknak, no meg bárki másnak is. A Napoli kerete a bajnoki címre ugyan kevés, de egy meccsen szinte bárkit képes lehet legyőzni - ebben a mezőnyben pedig valóban bárkit. Hozzávehetjük ráadásul Benítez kupaspecialista-voltát, jól tudjuk, hogy a spanyol mester a Valencia, a Liverpool és Chelsea élén is szárnyalt az európai kupákban.

Az ellenfél. A Trabzonspor nem számít szerencsés csapatnak, ha a tavalyi és az idei sorsolást vesszük alapul. A török klubnak tavaly is és idén is sikerült kifogniuk egy náluk lényegesen erősebb olasz klubot - tavaly a Juventus simán, 4-0-s összesítéssel ejtette ki őket a sorozat ugyanezen fázisában, most pedig hasonlóra számítunk a Napolitól is. A Trabzon csak 5. a török pontvadászatban, és inkább hátra kell figyelnie, mint előre, összességében a Napoli számára nem lenne szabad, hogy gondot jelentsen a kiejtésük.

Ami a folytatást illeti… A továbbiakban már érdekesebb lehet a déliek helyzete, és nem elsősorban az ellenfelek miatt. A Napoli, amennyiben továbblép, nem igazán kaphat olyan csapatot, aki ellen esélytelenként indulna, ellenben saját maguknak könnyen megnehezíthetik a dolgokat, ahogy tették azt megannyi alkalommal az elmúlt években. A kulcsszó a hozzáállás: a Napoli ha akar, könnyedén eljuthat a legjobb 4-ig, onnan pedig, mint tudjuk, már bármi megtörténhet. Ha viszont nem akarnak eléggé, akkor jó eséllyel ismét kizúgnak majd a 16 között, szegényebbé téve mindenkit egy nagy álommal…

A Fiorentina viszont közel sincs ennyire könnyű helyzetben, sőt, az olasz klubok közül őket sújtotta leginkább Fortuna a sorsoláskor. A lila mezesek ugyanis a sorozat egyik legnagyobb nevét, egyik legerősebb csapatát, a Tottenham-et kapták ellenfélül, márpedig a londoni klub komoly játékerőt képvisel. A Fior ugyanakkor masszív kerettel rendelkezik, ideális sorsolás esetén őket is esélyesnek tarthatná mindenki akár az elődöntő elérésére is - tavaly példádul minden bizonnyal eljutnak odáig, ha nem éppen a Juventusszal kell megmérkőzniük a nyolcaddöntőben.

Az ellenfél. Ahogy mondtam, nem volt kegyes a sors Montelláékhoz, a mezőny egyik legerősebb csapatát, a brit Tottenham-et mindenki szerette volna elkerülni. A Fiorentinára kőkemény párharc vár, és rendkívül fontos lenne ma egy kedvező eredménnyel indítani, hogy aztán a hazai visszavágón megálljt parancsolhassanak a Spurs-nek. Mindent összevetve muszáj elmondani, hogy nem a Fior az esélyes ebben a párharcban, de semmiképp sem számítanak esélytelennek, így hiba lenne feltartott kézzel menni fel a pályára.

Ami a folytatást illeti… Ha sikerülne kiejteni a Tottenham-et, az hatalmas mentális lökést adhatna a csapatnak, amely ezzel a lökéssel akár rögtön további 2 kört is repülhetne. A Spurs “eltakarításával” ráadásul a többi olasz csapatnak is jó szolgálatot tennének Valeróék, akikre a következő körben minden bizonnyal valamivel könnyebb ellenfél várna. Ugyanakkor a kiélezett bajnoki küzdelem jelenlegi állása nem kedvez a csapat európai esélyeinek, hiszen a kezdeti gyengélkedések után mostanra karnyújtásnyira került a 3. hely a bajnokságban, de a szoros mezőnyben még az Európa-liga helyek sem biztosítottak, sőt… Valószínű tehát, hogy a Fior a bajnokságot tekinti majd prioritásnak, de egyikünk sem bánná, ha a visszatérését áprilisra tervező Giuseppe Rossi is pályára léphetne még a sorozatban.

Szintén nincs könnyű helyzetben az Inter, amely az ősz nagy részéhez képest immár Roberto Mancini vezérletével próbál minél tovább jutni a sorozatban. Az Inter szezonja teljesen kaotikus, gyakorlatilag lehetetlenség ép ésszel megjósolni vagy akár csak megtippelni, mire lesznek képesek Európában. Hiszen adott egyrészről egy keret, amely a bajnokságban az El-helyekre hivatott, de jelenleg csak a 9. helyen áll, ugyanakkor miközben ősszel sorozatosan bukta a pontokat a csapat odahaza, az Európa-liga az ő terepüknek bizonyult, hiszen veretlenül, mindössze 2 kapott góllal lettek csoportelsők az F jelű kvartettben.

Az ellenfél. Azt gondolom, az olasz csapatok közül az Internek jutott a legkiegyensúlyozottabb párharc. A skót bajnoki címvédő Celtic érdekes szereplője az európai futballnak: nem tartozik a topklubok közé, de időről időre elkap egy-egy igazán nagy halat is, és rövid ideig lépést tart az elittel - máskor meg évekig alig hallat magáról, és beleszürkül az El mezőnyébe. Nagyjából ez történik most is, a klub nem jutott be a BL-be, és az El-ben is csak döcögősen, 8 ponttal jutottak tovább a csoportjukból. Nem tesz jót a csapatnak, hogy az ősi rivális Rangers kizárásával évek óta nincs riválisuk a bajnokságban (bár idén az Aberdeen tartja velük a lépést), és a Celtic jelenleg semmivel sem erősebb az Internél, még ennél a küszködő Internél sem. Ugyanakkor éppen a Nerazzurri formája miatt egy abszolút nyílt párharcra van kilátás, amelyben ugyan favoritnak számít az olasz csapat, csakis akkor juthat tovább, ha ezúttal a szebbik arcát mutatja.

Ami a folytatást illeti… E téren még érdekesebb helyzetben találjuk a milánóiakat. Őszintén megmondom, a keretet nem érzem elég erősnek ahhoz, hogy megnyerjék a sorozatot, de talán ahhoz sem, hogy a legjobb 4-ig eljussanak, hacsak nem mutatnak be nagy formajavulást vagy 1-2 komolyabb bravúrt. Tudjuk azonban, hogy a lényeges dolgok mindig a DE után jönnek… DE mégis, van egy olyan, bujkáló érzésem, hogy az 5 olasz klub közül az Inter hajt majd rá legkomolyabban a trófeára. Gondoljuk csak át! A Roma, a Napoli és a Fiorentina számára egyaránt kolonc lehet bizonyos helyzetben a sorozat, számukra a jó bajnoki szereplés prioritást élvezhet, a Torino pedig ötük közül a leggyengébb kerettel rendelkezik. Az Inter viszont a bajnokságban már nem sok jót remélhet, hiszen a BL-helyektől 10 pontra vannak, a formájuk borzasztóan hullámzó, a legtöbb, amit elérhetnek, az az Európa-liga. A Nerazzurri részéről a legokosabb lépés lenne komolyan venni az európai porondot, és ott villantani egy nagyot, méghozzá egy új szabály miatt. Az idei évtől él ugyanis a szabály, miszerint az Európa-liga győztese a következő évre automatikusan megváltja a jegyét a Bajnokok Ligájába, az Inter tehát egy komoly meneteléssel és egy esetleges tornagyőzelemmel jövőre visszatérhetne a legrangosabb sorozatba! És mindez annyira nem is esélytelen, bár vannak a csapatnál erősebb gárdák az ellenfelek között, igazából csak arra lenne szükség, hogy az Internek sikerüljön a hullámvölgyeit úgy alakítani, hogy az El-ben mindig a hullám tetején legyenek…

És végül ne feledkezzünk meg a Torino gárdájáról sem. A Toro tavaly fantasztikus szezont futva harcolta ki a Parma pénzügyi nehézségeinek köszönhetően az indulás jogát az El-ben, ahol nem is vallottak szégyent az egyébként kiegyensúlyozott csoportban: a Brugge mögött egyetlen ponttal a 2. helyen végeztek, a Köbenhavn-t például oda-vissza verték, ami egy évvel korábban a Juventusnak sem sikerült a BL-ben. A csapat mostanra a bajnokságban is összekapta magát, egy remek szériájuknak köszönhetően már a 10. helyen állnak a két milánói csapat között, tehát a formaidőzítésük tökéletesen sikerült.

Az ellenfél. Amire szükség is van, hiszen nem kapott könnyű ellenfelet a Torino. Ventura mester tanítványainak az Athletic Bilbaót kellene valahogy legyűrniük, márpedig a spanyol csapat volt az, amely augusztusban a BL-selejtezőkön kiütötte a Napolit - hogy aztán simán vérezzen el a csoportjában. Igaz ugyanakkor, hogy a hazai bajnokságban nem fut jó idényt a gárda, hiszen a kiesőhelyektől csupán 5 pontra, a 13. helyen állnak. Ezt meglovagolhatja a Torino, akik ezzel együtt sem számítanak a párharc esélyesének, de ha az elmúlt hetekben mutatott formájukat hozzák, pláne a Quagliarella-Darmian-Peres-Glik négyes, képesek lehetnek meglepetést okozni.

Ami a folytatást illeti… Egyértelmű, hogy az 5 olasz közül a Toro indul harcba a legszerényebb célokkal és a legszerényebb reményekkel. A Bikák kerete messze nem olyan erős, mint a legtöbb, útjukba sodorható csapaté, így ha továbblépnek a Bilbao ellen, kevés olyan ellenfelet kaphatnak, akik ellen igazán reális esélyük lenne az újbóli továbbjutásra. A kupa megnyeréséért járó BL-indulás is nagyon távoli cél, így a Toro valószínűleg a bajnokságot fogja komolyabb célként kezelni, meg lennénk lepve, ha egy körnél többet mennének még az európai porondon.

Összegezve tehát: az 5 olasz csapat közül a keret erejét figyelembe véve akár 4 is harcba indulhat a végső győzelemért. A Roma és a Napoli ahogy a bajnokságban is egymás ellen csatáznak a dobogón, úgy az Európa-liga legjobb 4 csapata közé is bekerülhetnek, és ha a szerencse is velünk van, akár egy olasz házidöntő sem lehet elképzelhetetlen. A Fiorentina szintén képes lehet villantani valami emlékezeteset, ehhez azonban előbb vért kell izzadniuk a Tottenham ellen, míg az Intert a győzelemét járó BL-indulás álomképe hajszolhatja bele a sikerbe. Hiszünk és bízunk benne, hogy mindegyik csapatunk képes lehet bizonyítani erejét Európának, képesek lehetnek rengeteg koefficiens-ponttal gazdagítani a Serie A-t, és egyikük képes lehet végre-valahára a csúcsra is felülni. Hiszünk benne, hogy elérkezett Olaszország ideje az Európa-ligában!