Azóta, hogy Diego Armando Maradona ’70-es évek végén
felragyogó csillaga a ’90-es évek első felében végül eltűnt a
futball egéről, az argentin labdarúgás kis túlzással másról
sem szól, mint az “új Maradonák” kereséséről. Batistutától
kezdve Crespón és Riquelméin át Messiig kikiáltottak már
mindenkit az új Diegónak, aki 18 évesen két egyeneset tudott
rúgni a labdába - na persze ez is erős túlzás volt.
Az viszont tény, hogy Argentína bár több csapatra való kivételes képességű labdarúgót mondhatott a magáénak az elmúlt 20 évben, mégis folyamatosan, szinte megszállottan az isteni Diego méltó utódjának megtalálására fókuszáltak - mindeddig sikertelenül. Nem egyszerű persze annak a fiatalnak a helyzete, akire 17-18 évesen ráaggasztják ezt a jelzőt, hiszen innentől kezdve az egész világ árgus szemekkel figyeli a pályafutását, nem engedheti meg magának, hogy hibázzon, és nem csak klub-, hanem válogatott szinten is muszáj valami nagyot alkotnia. Ez utóbbi az, amin a legtöbben megbuktak, amikor Maradona nyomdokaiba eredtek.
Napjainkban természetesen minden Lionel Messiről szól, és a Barcelona zsenije minden elődjénél közelebb jár hozzá, hogy valóban a nagy Diego utódjává váljon. Rúghat azonban Messi akárhány gólt és szerezhet akárhány Aranylabdát; amíg nem vezeti Maradonához hasonlóan világbajnoki címre az argentinokat, nem érhet fel hozzá.
Az új Maradonák keresgélése közben viszont a világ hajlamos megfeledkezni valamiről. Méghozzá arról, hogy Maradona nem csak az argentin nép számára volt egy Isten által küldött csoda, maga a megváltó, az etalon, hanem annak a klubcsapatnak is, amelyben pályafutása talán legcsillogóbb éveit eltöltötte. Maradona 1984-től egészen 1991-ig volt a Napoli játékosa, a két szál történelme pedig kísértetiesen megegyezik.
Diego volt ugyanis az, aki 1986-ban világbajnoki címig vezette az argentinokat - igaz, nem először, hiszen a dél-amerikai ország 1978-ban, egy évvel válogatottbeli debütálása után is a csúcsra ért már, de azon a tornán a fiatal zseni még nem vehetett részt. Válogatott karrierje mesterművét, csúcspontját az 1986-os, mexikói diadal jelentette, neve pedig örökre egybeforrt az argentin futball legsikeresebb időszakával - eközben pedig ugyanezt a sormintát lemásolta Nápolyban is. Maradona 1986/1987-ben bajnoki címig repítette a dél-olasz csapatot, amelyre a kék mezesek szurkolói már nagyon régóta, epekedve vártak. A következő években előbb két ezüstérem, majd egy újabb bajnoki cím következett, megspékelve egy Olasz Kupa- és egy UEFA-kupa elsőséggel. A Napoli történelmének messze legfényesebb napjai voltak ezek, Diego Maradona pedig hazája mellett a Vezúv tövében található városban is legenda és első számú hős lett.
Lassan 24 év telt el azóta, hogy Maradona maga mögött hagyta a Napolit, lezárva egy fantasztikus korszakot a saját életében és a klub történelmében, de a Napoli azóta sem heverte ki teljesen az elvesztését. A klub azóta átment mindenen, a 2000-es években teljesen eltűnt az olasz futball térképéről, majd visszatért az elitbe, és újra a bajnoki címért küzdhetett, de bármit is értek el De Laurentiis irányításával a kékek, ők is folyamatosan keresik immár csaknem negyed évszázada Maradona utódját - vagy csak keresték? 2015. február 7-ét írunk, Nápolyban pedig egy Gonzalo Higuain nevű, argentin csatár éppen halomra rugdossa a gólokat, és hatalmas sebességgel robog a nagy előd nyomdokain.
Gonzalo Higuain karrierje Maradonával szemben nem a Boca Juniors, hanem a nagy rivális River Plate mezében indult, onnan szerezte meg őt aztán a Real Madrid - Maradonát anno épp a Barcelona hozta át Európába. Csaknem 6 év madridi légióskodás után aztán az egyre inkább háttérbe szoruló Pipita váltott, és 2013 nyarán a Napolihoz igazolt, egy igencsak borsos, 37 millió €-s summa ellenében. Első szezonjában nem tartott neki sokáig a beilleszkedés, első 4 meccsén 3 gólt lőtt, majd folyamatosan jó formában focizta végig a szezont, 17 bajnoki és 4 BL-gólig jutott, összesen 24-szer volt eredményes.
Ennek köszönhetően nyáron máris vitte volna több klub Nápolyból, de sem a vezetőség, sem Higuain nem engedett, így mindenki nagy örömére a center maradt Olaszországban. Ez a szezonja viszont nem indult fényesen: az első 7 körben bár sokat játszott, egyszer sem tudott betalálni, néhányan máris krízisről kezdtek suttogni. A Hellas Verona elleni 6-2 alkalmával aztán megtört a jég, Higuain mesterhármast hintett, következő 4 meccsén pedig mindig lőni tudott 1-1 gólt. Ezt ugyan újra egy kisebb gólcsend követte, de aztán december végén egy duplával segítette csapatát 11-esekig a Juventus elleni Szuperkupadöntőben, ahol végül a Napoli diadalmaskodott, és elhódította a kupát. Januárban aztán megint ellenállhatatlan volt, 2015-ben 7 meccsen 6 gólnál tart - legutóbb az Inter elleni, szerdai Olasz Kupa meccsen lett hős, amikor a hosszabbításban vágta be a meccs egyetlen gólját. A lefújást követően a szurkolók bizsergető módon éltették Pipitát, stílusosan 9-szer skandálva a nevét - nem ez volt az első ilyen eset, korábban a Dortmund legyőzésekor is zúgott a rigmus.
Higuain számára alig 1,5 év bőven elég volt rá, hogy a Napoli elsőszámú hősévé váljon. Hiába játszik a csapatban rajta kívül a szurkolók által régóta imádott Hamsik, hiába érkezett vele egyszerre az azóta parádés formában játszó Callejón, hiába Insigne és Mertens szerepe, Higuain mára toronymagasan a Napoli legjobb és legfontosabb játékosa. Az argentin borzasztóan érzi a kaput, ügyesen bánik a labdával, és képes szinte bármilyen helyzetből gólt lőni. 78 meccset játszott le eddig a halványkék mezben, ezeken 42 gólt és 17 gólpasszt jegyez, ami több, mint káprázatos mutató a világ legjobban szervezett védelmeiről ismert bajnokságában.
Nápoly népe nem hálátlan. A nápolyi szurkolók elképesztő fanatizmussal képesek buzdítani csapatukat, és már-már ijesztő mértékben imádják kedvenceiket. Higuain pedig 1,5 év alatt e téren is csúcsra jutott: a szurkolók egyik legnagyobb kedvencévé nőtte ki magát, imádott hőssé - és igen, egyre többen emlegetik őt Maradona nápolyi utódjaként.
Egészen egyértelmű: Higuain olyan népszerűséggel bír Nápolyban, amilyennel éppen Diego Maradona óta senki.Nagy előnye persze ebben nemzetisége is, hiszen Diego honfitársaként máris ad egy alapot az összehasonlításra - ez például sosem adatott meg Edinson Cavaninak, aki hiába ért el többet a Napoli mezében, mint Pipita, utóbbit máris sokkal jobban imádják a szurkolók. Gonzalo Higuain jelenleg csúcsformában ontja a gólokat, kiváló kapcsolatot ápol a szurkolókkal, és napról napra közelebb kerül ahhoz az eszményképhez, amely Maradonáról él a nápolyiakban.
Könnyen lehet ugyanakkor, hogy Higuain ugyanannak a tényezőnek lesz az áldozata végül, aminek Messi is. Mint említettem, Messi nem lehet Maradona utódja, amíg nem vezeti vb-címre az argentin válogatottat - Higuain pedig nem léphet igazán Maradona nyomdokaiba Nápolyban, amíg nem szerez bajnoki címet a csapattal.Erre pedig, hiába játszik kiváló csapatban és fantasztikus formában, viszonylag csekély esélye van. A Juventus és a Roma messze kiemelkedik az olasz mezőnyből, a délieknek pedig még jó néhány komoly erősítésre lenne szükségük, hogy valóban harcolhassanak a bajnoki címért - erre legutóbb két éve volt reális esélyük, de akkor végül a Juventus örülhetett a szezon végén.
Gonzalo Higuain egyértelműen Nápoly legnagyobb csillaga Diego Maradona óta, de nem léphet végérvényesen a félistenként imádott klasszis helyébe, amíg nem szerez bajnoki címet Nápolyban. Ami egészen biztos: a szurkolók mögötte állnak, hatalmas fanatizmusukkal segítik majd legújabb kedvencüket, akin innen kezdve csak önmagán múlik, hogy elbírja-e majd a maradonai örökség terhét.
