Szezonbeli első komoly kihívását csúnya, 1-4-es vereséggel “vette” a Milan, a Lazio ellen, egy meccsen ahol Bonucciéknek esélye sem volt a bombaformában lévő Immobiléék ellenfeleként. A mérkőzés után egyértelmű volt: a Milannak a vártnál talán sokkal nehezebb dolga lesz a negyedik helyért folytatott harcban.
Most, miután rövid életű, 2 meccses győzelmi szériájuknak véget vetett a Sampdoria a Marassiban múlt vasárnap, a Milan a másik fővárosi klub ellen kell, hogy bizonyítson; az ellen a klub ellen, melyet Montella már nagyon jól ismer. Képviselte ugyanis a Romát először játékosként, majd később edzőként is, ráadásul volt csapattársa ül a másik oldal kispadján.
A taktika szempontjából az ex Fiorentina-mester az utóbbi időben elkötelezte magát a 3 védős felálláshoz, melyben a két csatárt masszív középső tengely igyekszik kiszolgálni. Mégis, a SPAL és az Udinese elleni győzelmek ellenére, sok kívánnivalót hagy még maga után ez a felfogás. Nem mondhatni, hogy élvezet volt nézni ezt a játékot.
Ami viszont talán a legnagyobb fejtörést okozza a Milan szurkolóinak az nem is feltétlenül a harcosság hiánya, hanem a csapat identitásválsága, ami a Rijeka elleni 3-2 során is megmutatkozott.
A csapatnak papíron lendületes focit kellene játszania a beléjük ölt 200 millióból, ennek azonban nyoma sem volt, még a középmezőny csapatai ellen sem. A játékosok a vezetés tudatában rendre elbízzák magukat, biztonsági, sokpasszos játékot erőltetve.
Figyelembe véve azt, hogy Fassone milyen gyorsan intézkedett a mercato során, és hogy milyen kerettel látta el Montellát annak érdekében, hogy a Milannak végre egyénisége legyen, és hogy ezt a mostani helyzetet elkerüljék, nem csoda, hogy máris a fiatal olasz taktikus távozását emlegetik.
6 bajnokiján ebben a szezonban a Rossoneri 12 egységet gyűjtött a lehetséges 18-ból, ami jelenleg a hatodik helyre elég. Ez az idei azonban nem mondható átlagos szezonnak. A hatalmas befektetéseket BL-pozícióval kellene meghálálni, és egyszerűen nem fér bele a vereség. A valóság talaján maradva, amennyiben nem tud valamit felmutatni a csapat a Roma és az Inter elleni meccseken, akkor talán végképp nincs visszaút Montella számára.
Az, hogy nem jönnek az eredmények, még nem jelentené önmagában azt, hogy a trénernek mennie kell. Ez az igen csak megkérdőjelezhető taktika, és az előny tudatában mutatott önelégült futball - a képtelenség, hogy el is döntsék a találkozót - elég sokatmondó.
Amennyiben Montella nem képes ezekkel a problémákkal azonnal szembenézni, és orvosolni őket, a Roma újra ébresztőt fújhat a San Siroban, ahol Vincenzo tényleg le is húzhatja a függönyt.
Football-Italia
