A hétvégén esedékes Serie A-s szezonrajtot megelőzően igyekszünk áttekinteni, hogy az egyes kluboknál milyen változások történtek a nyári szünet alatt, s hogy ki, milyen esélyekkel várhatja a startpisztoly eldördülését. A 4. részben az új szezonban is abszolút esélyesként startoló Juventus mellett két nagy riválisukat is górcső alá vesszük.
Történelmi tettet hajtott végre idén májusban a Juventus:
Buffonék sorozatban 6. alkalommal hódították el a bajnoki
trófeát, erre pedig korábban még soha senki nem volt képes
Csizmaországban. Ahogy az elmúlt években, úgy most is az tűnik
az elsődleges kérdésnek, mikor kényelmesedik majd bele annyira
a sikerekbe a Juve, hogy ez egy teljes idény végén is kihasson
rájuk, és ki lesz majd az a trónfosztó, aki letaszíthatja a
trónról a Zebrákat? Ami az esélyeket illeti, évek óta talán a
legkiegyenlítettebb évad elé nézhetünk, köszönhetően többek
között a Milan nyári erősítéseinek. De ne feledkezzünk meg
persze a Romáról és a Napoliról sem - na és persze arról, hogy
idén nyáron azért nem mindenki szerint erősödött tovább az
Öreg Hölgy. Való igaz, hogy Douglas Costa és
Bernardeschi megszerzése nagyban növeli a
támadópotenciált és a variációs lehetőségeket,
Matuidivel pedig talán a 2 éve várt
Vidal-utód érkezhetett meg Torinóba a minap, de
Dani Alves és Lenoardo
Bonucci elvesztése azért komoly gás lehet a
csapatnak. Mindent összevetve a Juventus ismét esélyesként vág
neki a szezonnak, de korántsem tűnik már olyan
behozhatatlannak a lemaradásuk, mint nem is olyan régen tűnt.
Arról nem is beszélve, hogy ha a csapat idén tényleg
prioritásként kezeli majd a Bajnokok Ligáját, arra könnyen
rámehet akár a bajnoki címük is.
Amennyiben a Juventus egyeduralma megszakadna idén, általános
vélekedés szerint a Napoli-Roma-Milan hármasnak lehet a
legnagyobb esélye a trónfosztásra. Mint minden bajnokságban,
itt is akadnak azonban sötét lovak,
titkos esélyesek, akikkel ugyan senki nem
számol komoly bajnokesélyesként, de bármikor, bárkinek képesek
lehetnek meglepetést okozni. Itáliában az egyik ilyen csapat
idén (is) az Inter lesz. A Nerazzurri nyári ténykedése eléggé
kérdőjeles, a legtöbbet az edzőváltás kapcsán hallhattunk
róluk, de Luciano Spallettivel valószínűleg
jó kezekben lesz a csapat. Az már más kérdés, hogy a kopasz
tréner milyen játékosállományból gazdálkodhat, ugyanis a nyári
erősítéseket nem biztos, hogy erősítéseknek lehet nevezni. Az
Inter feltűnően komoly pénzt adott Matías
Vecino és Milan
Skriniar játékjogáért, és bár két kiváló
korban lévő, rutinos Serie A-játékosról van szó, egyáltalán
nem biztos, hogy megérik majd a befektetett 20+ millió
eurókat. Ugyanez igaz a Nice-től elcxsábított
Dalbert-re is,
Borja Valero pedig bár a liga egyik
legstabilabb középpályása évek óta, világklasszis azért sosem
volt, ráadásul már 32 éves. Lényeg a lényeg: négyük
megszerzésével vagy nagyot fog, vagy hatalmasat (és cirka 70
millió eurót) bukik majd az Inter. Pozitívum ugyanakkor, hogy
távozott jó néhány feleslegessé vált játékos: Medel a
Besiktas, Palacio a Bologna játékosa lett, Banega egyetlen év
után visszatért a Sevillához, Juan Jesus pedig a Romához. A
legkomolyabb húzás mégis a csapat előtt állhat még: Murillo
mellett Kondogbia is a Valenciához kerülhet,
ahonnan viszont a Juve által is csábított portugál mindenes,
Joao Cancelo érkezhet a csapathoz. Ha az új
igazolások beválnak és Spalletti munkája beérik, az Inter
harcban lehet a dobogóért, ha viszont nem, könnyen a 7.-8.
hely környékén találhatják majd magukat.
Hasonló cipőben jár a Fiorentina is, bár a Lilák helyzete
lényegesen aggasztóbb. A klubot alapemberek egész sora hagyta
el: Bernardeschi az ősi rivális Juventus
játékosa lett, Vecinot és
Valerot az Inter vitte el,
Ilicic az Atalanta focistájává vált, de
távozott akár Tatarusanu, akár Gonzalo Rodriguez is. És akkor
még nem beszéltünk Nikola Kalinicről, aki
nagyon közel az AC Milanhoz, és szinte biztosan távozik még a
nyáron. Való igaz, érkezők is voltak azért: a Genoában tavaly
berobbant Giovanni Simeone megszerzése
mindenképpen nagyot szólt, de a torinói Marco
Benassi is nagy hasznára lehet a csapatnak.
Külön pikantériát ad az Inter-Fiorentina párharcnak a hasonló
helyzet, valamint Valero és Vecino mellett
Stefano Pioli személye, aki pont a Nerazzurri
padjáról ült át a nyáron a Violákéra, idén pedig borsot törhet
volt csapata orra alá. Az Inter és a Fiorentina tavaly egy
hely és 2 pont különbséggel végzett egymás mögött a tabellán,
idén pedig ismét hasonló cipőben járnak: a csapatot nem
feltétlenül sikerült megfelelően megerősíteni, mindkét gárda
egy riválistól elcsábított új edzővel vág neki a szezonnak, és
bár ha minden összeáll, küzdhetnek akár a dobogóért is,
jelen pillanatban azonban könnyebb elképzelni, hogy ismét a
7. és 8. helyen zárják majd a szezont.